Kitől tanultam jó időbeosztást a vállalkozásomhoz... avagy morzsák a nénimarketing videóimból...

 

@nenimarketing #katiötletek #nénimarketing ♬ eredeti hang - katiotletekmarketing

A fenti nénimarketing videómból az Alrite Alrite programmal kinyertem a szöveget, és változtatás, javítás nélkül ide beteszem:)

- Némi marketing, Kati ötletekkel.

Kitől láttam a jó időbeosztást? Lehet tippelni. Mindenki tanul valakitől.


Nos, mindjárt elárulom. Annyit mondok előzetesen, hogy mondjuk az első 20 évemet, az első 14-et biztosan. Egy óriási megfelelési kényszerrel éltem le. Most már ilyen divatosan ezt mondják, de felismerhetők, igen felismerhetők a tünetek.

Jó tanuló voltam, jó kislány.

Beleszakadt a szívem, hogyha öt alatt kaptam nem ötöst, satöbbi, satöbbi. Mindent megpróbáltam megtenni, amit kérnek tőlem, de nem én szabályoztam a saját időmet. Kötve voltam, hogy hánykor kell indulni, hogy az iskolába érjek, az iskolából hányra kell hazaérni, hány órakor kell ezt vagy azt otthon csinálni, de nem az én időmet nem én osztottam be. 

Aztán amikor a felnőtt életemet elkezdtem élni, akkor annyira örültem, hogy ezt az én életemet is úgy osztom be, és azt csinálok, és olyan sorrendben, ami nekem tetszik, hogy hagyatkoztam a megérzésemre, és akkor keltem, akkor reggeliztem, akkor ebédeltem, akkor mostam, akkor vasaltam, amikor nekem jól esett. Teltek-múltak az évek, évtizedek, és érdekes volt, amikor láttam például a fiamnál, erre nagyon élesen emlékszem. Láttam azt hiszem az érettségire készülését. Azt hiszem az érettségire készülésénél, vagy az egyetemi vizsgáknál, nem is tudom, de láttam egy pillanatot, amikor beszélgettem vele, és láttam, hogy a naptárjában minden nap föl van valami kis jegyezve egy apró betűvel, amit nem is tudok elolvasni. 

Kiderült, hogy a vizsgaidőszakát, vagy a nem emlékszem arra, vagy nem emlékszem, mert már némi korú vagyok és nem emlékszem mindenre, hogy az érettségire készült, vagy egyetemi vizsgákra. De lényeg az, hogy egy nagyon sűrű, nagyon kemény egy hónapos felkészülési időszakot előre beosztott. Hetekre, napokra, órákra, hogy mikor, mivel, mennyit tanul, és abból a tantárgyból mit tanul meg abban a tervezett időtartamban. 

Ez görbülve tartotta is magát hozzá, és így belefért emellett azt, hogy eljárjon teniszezni, eljárjon a haverokkal, velünk legyen, tévézzünk, mozizzunk, biciklizzünk, szóval belefér minden. És én ezt csodáltam benne, csodáltam, de én nem így csináltam. Aztán növekedett a lányom is, már aztán ő is egyetem után elkezdett dolgozni, elkezdett vállalkozni, és iszonyat mennyiségű munkahalmazt vállalt. 0-24-ben nem tudtuk, hogy mikor hol van. Szerintem az egy tizedét sem osztotta meg velünk, mert időnk sem volt, hogy megbeszéljük. És mikor egy alkalommal háttérben segítettem neki online fölépíteni az egyik táborát, annak a marketingjét, akkor szembesültem azzal, hogy mi mindent csinál, és az, hogy hogyan csinálja. 

És képzeljétek, én aki azt hittem, hogy a lányom fejben kitalálja, hogy lesz, ami lesz, kit érdekel, hát nem is ilyen volt, hanem nagyon pontosan előre megvoltak, hogy milyen helyszínen, milyen órát tart, kiknek tartja, ki jelentkezett a táborba, ki jön a workshopjára, mikor kell a kampányt csinálni, hol kell forgatni, milyen táncot kell betanulni, mikor kell zenét vágni, hol kell, mikor lenni, és mi lesz egyedül? Ehhez nem használt Google-naptárt, nem használt idopontfoglalót. Logikusan elővett egy A4-es lapot, aztán később egy spirálfüzetet, és abba pontosan leírta. Előre, hetekre, vagy ha hosszabb megbízásai voltak, hónapokra, hogy mikor tudja, hogy hol, mikor lesz, az milyen kötöttségekkel jár, és azonnal tudta, hogy mikor van szabadideje, hogy velünk legyen, a barátaival legyen, a barátjával, a barátnőivel legyen, hogy biciklizzen, hogy moziba menjen, hogy utazzon, hogy szabadságot vegyen ki.

Ez a generáció nem gondolkozott, hanem megcsinálta. És akkor a néni, az édesanyjuk, azon gondolkodtam, hogy mit tanuljak meg én ebből, ami nekem is komfortos, és mégsem érezzem, hogy most valami szabályozott dologba léptem bele, amit én nem akarok, és annyit tettem meg, hogy szabályoztam a munkaidőmet, és amit erről kommunikálok, azt szabályoztam, és aztán ezt bevittem egy időpontfoglaló rendszerbe. Döbbenetes módon, ahogy ezt felépítettem, kiküldtem róla a hírt, mert másnap ott foglaltak, nem e-mailben, nem messengeren, nem telefonon, és akkor ültem ott, hogy oké, most naponta fél órán felszabadult vagy egy órám, amit eddig azzal töltöttem, hogy időpontokat egyeztetgetünk, és válaszolgatok, és telefonálgatok és közben félbeszakítok ezt-azt.

Szóval a gyerekeimtől tanultam a legtöbbet.

Ennyi volt az Alrite által kinyert szöveg, nos, nem egészen úgy nyerte ki amit mondtam, így érdemes a videót is megnézni, meghallgatni.

Ha szakmai segítséget igényelsz nyomdai előkészítés, könyvgyártás, szerzői könyvkiadás, online marketing, webshop, weboldal szerkesztés témában, itt foglalhatsz hozzám időpontot https://app.minup.io/book/katiotletek 

-------------------------

Fordulj hozzám bizalommal, ha kérdésed van.

Foglalj hozzám egy ingyenes rövid konzultációs időpontot

IDE kattintva.

Szabó Katalin (Katiötletek)